Leszek nyári záporegy fülledt délután,és én leszek a napfény,szikrázva, a Dunán. Én leszek a sivatagban,ott felejtett kispatak,leszek majd a csend,ha nem hallod önmagad. Én leszek a fűbenfelszáradó harmat,elsuttogott szó leszek,mikor mindenki hallgat. Én leszek a szemedbenmegpihenő könnycsepp,leszek én a magányod,ha egyedül már könnyebb. Őriz majd az éjbena sok milliárd csillag,mert én … Olvass tovább
A kialakulni igyekvő csendeta szomszéd szobahangszórója,egyremesszebb sodorja.Az ablakon átbeszűrődők hangjátújra elnyomja,a fali óraritmikus kattogása. Pár kósza részegaz utcának suttogja,hogy mennyiretéved.De nem érti meg,sem a járda,sem az autóhiába kavarognyelve alatt a szó. Elfogyott a dohányom,de a konyhábólmég pont látom,ahogy fellélegzika város.Közelega reggeli káosz. Még álmában jára munkás, a diák,az egész világ.Csak én fekszemébren, … Olvass tovább
Szárnyaddal küldtélhosszú útra engem,elsuttogott szavakbólépítetted testem.Hát repültem én,falakon, szobákon át,hogy meghalljam sokakelcsukló mondatát.Így ébredt fel dühöm,s taszított a magasba,hogy ott szakítson aztánsok, apró darabra.Hát könnyetekhullajtom, ordítomélőnek és holtnak,hadd tudja a világ,mit hordoz a holnap.Most kérlek titeket,nézzetek az égre!A felhők helyénhajnal hasad,végre,megpihen a lelkem.Látod-e pillangóm,mily tornádó lettem? /2015/
Nem voltam méga hidegben mély lélegzet,se hópelyhek közötta gyermeki képzelet. Nem voltam mégelporladó hógolyó,s nem voltam méga tavasszal újra olvadó. Fák kérgében sem voltamott felejtett szerelem.Nem suhantam szélkéntdombokon, hegyeken. Nem voltam mégaz áthasadó hajnal,sose voltam egya felkelő nappal. Nem voltam mégaz erdőt őrző csend,és nem voltam méga káoszban, a rend. Amíg nem voltama nap fényét … Olvass tovább
Betonházak élein,Megtorpan a léptem,Egy átszűrődő fénysugárRiasztott meg éppen. Előttem, unott,Bádog emberek.Árnyékukkal, egy párLépést még megteszek. Nem vettek észre,S nem hallottak soha,Elfolyik hát lassan,Sáros cipőm nyoma. Hisz rám várnak,Fent, a magas égen,Cseppek állnak sorban,Alá hullni készen. Meglátják a napfényt,S eltakarják, százszor.Átkozott légy sorsom,Hogy fellegekkel játszol. /2011/
Millió lélek,És millió életA feledés börtönébeÉrt véget.De egy halványGyertya fényeVagy egy gyönyörű virágBujkáló emlékeVagy a meleget adó kályhaS az özvegyetÓvó fátyla,És legbelső imádságaMely megnyitjaA vastag, nyirkosRácsok kapuját,Így szíved mélyébe hurcolnak,És tovább,És még tovább,Míg meg nem érted,Hogy neked sincsMitől félned. /2009/
Örülök. Boldogság önt el,hogy szemed rabja vagyok,s hajad mindig ragyog.Vidámság áradlelked legmélyéből,ezt szóród szerte szétegy apró világba. Néha egy-egy ablakvétlen is nyitva maradés én besurranok.Lágy szellő,gyengéd szellő,hordoz engem szárnyán,nem érzem magam árvánha hozzám szólsz.Arcomra mosolyt csalsz.Homály fedte énemsötét rejtekébenhalvány remény sarjad,ha nyitva van az ablakés én veled lehetek. /2007/
Bársonyesős még lágy szellőis hűti,nyaldossa az arcomat.Üres síkon rohanok,Elhagyva egy világot. Körös-körül süket-némáka megváltóra várnak.Rám merednek üres szemmel,de engem nem érdekelkihalt lelkük.Üres síkon rohanok. Valaki mellettem fut.Látszik hogy fáradt,mégis láb után lábattesz, hajt és küzdde ő is tudja:Az üres síkon rohanunk. Hirtelen eszmélek!Mi történik velem?Elhagy, lehagy,gyorsabb már nálam,mégsem visz a lábam,mert nehezebbé … Olvass tovább
Ember! mit lelked őriz,szíved tart életbenmost neked támad végtelenerővel.Eltipor, s földig rombol,már születésednél tombol,mert nem kedvezett a szerencse.Párizs, Madrid, London, Velencenem élhet nélküle egyik sehisz hiánya fájdalmas. Az élet, mint szürke vágyak összessége.Valami színt visz az álnok, gyáva létbeaz álom, mit hajszolnod kell érte. De vigyáz vele nagyonnincsen nagyobb vagyonmint a tiszta érzések.Barátság, … Olvass tovább
2020 tavaszán írt játékos vers.