Ember! mit lelked őriz,
szíved tart életben
most neked támad végtelen
erővel.
Eltipor, s földig rombol,
már születésednél tombol,
mert nem kedvezett a szerencse.
Párizs, Madrid, London, Velence
nem élhet nélküle egyik se
hisz hiánya fájdalmas.

Az élet, mint szürke vágyak összessége.
Valami színt visz az álnok, gyáva létbe
az álom, mit hajszolnod kell érte.

De vigyáz vele nagyon
nincsen nagyobb vagyon
mint a tiszta érzések.
Barátság, szerelem, szülő és gyermeke
de szálak szakadnak
s elűzi a világ gonosz fellege,
az emberi lét alapja
és az álmok színes alakja
is távozik vele.

Ami elér minket az a magány.
Pusztulóban van a remény
nekünk az élet most túl kemény
ha elszürkült az álom.

/2007/