Bársonyeső
s még lágy szellő
is hűti,
nyaldossa az arcomat.
Üres síkon rohanok,
Elhagyva egy világot.

Körös-körül süket-némák
a megváltóra várnak.
Rám merednek üres szemmel,
de engem nem érdekel
kihalt lelkük.
Üres síkon rohanok.

Valaki mellettem fut.
Látszik hogy fáradt,
mégis láb után lábat
tesz, hajt és küzd
de ő is tudja:
Az üres síkon rohanunk.

Hirtelen eszmélek!
Mi történik velem?
Elhagy, lehagy,
gyorsabb már nálam,
mégsem visz a lábam,
mert nehezebbé válik.
Ki folyton csak rohant,
most lassan kőnek látszik,
s szétzúzza a végtelen.

Tovább szalad a futó,
nem érdeklem őt.
Szemem lassan átlátszó,
S számban elhalkul a szó:
Segítség!
Meg szűnök létezni!

Kővé dermedt végtag,
ennyit lát, ki otthagy.
S nem hallhatja szavam,
hogy a végtelenbe rohan.

/2007/