tibor.varsanyi

Időnként olyan furcsán működik a világ, vagy csak az ember? A szivárványhoz például egyszerre kell a napsütés és az eső. Számunkra szöges ellentétben van a két időjárás által nyújtott tapasztalat, a világban mégis kényelmesen megférnek egymás mellett, s megjelenik közöttük a csoda, melyre már mi is felkapjuk a fejünket. Sok mindent hallottam, olvastam már arról, … Olvass tovább

Évekkel ezelőtt történt, hogy felszálltam a villamosra és egy punk bandába botlottam. Tekintélyes részét foglalták el az egyik szerelvénynek. Harsány társalgásukat, hahotázó nevetésüket talán még a villamosvezető is hallotta. A ruháik kopottak és mocskosak voltak, tele a legtöbb ember számára értelmezhetetlen szimbólummal, jelképpel. Szakadt vászontáskáik mélyéből időnként laposüvegek kerültek elő. Hajuk rengeteg színben és formában … Olvass tovább

– Nem lesz semmi baj. – fordultam hozzá, de Ő ismét zokogni kezdett.- Még mindig szeretem Őt, nem akarom elképzelni nélküle az életem – felelte. – Olyan boldogok voltunk…- Csak voltatok. – mondtam halkan.- Akkor miért hiányzik ennyire? Miért nem tudom végre elfelejteni? – kérdezte zaklatottan.- Szeretném, ha válaszolnál pár kérdésemre – mondtam, majd tartottam … Olvass tovább

A pénztárcám beesett a kanapé mögé, a lakáskulcsom talán valamelyik szekrényen maradt. A rizsem már napok óta a hűtőben áll, a paradicsom lehet már meg is puhult. A kedvenc ingem a szék karfáján pihen a nadrágom mellett. A napszemüvegem a teraszon vár rám, a kutya játéka valahol az udvaron hever. A szőlőkben maradt az összes … Olvass tovább

A lámpánál adtam egy kis aprót egy koldusnak, később elsőbbséget egy gyalogosnak. A pékségben a mosolyom kapták, miután elszámolták az árakat. A figyelmem egy feladaté lett a munkahelyemen, a türelmem odaadtam egy kollégámnak, aki még nem készült el. A szünetben megosztottam a csendem az ebédemmel, a nevetésem pedig egy szomorú munkatársammal. A logikám egy folyamat … Olvass tovább