Az idő homokjalepergő harmónia. Utunkból taláncsak az közös darab,míg elkísérlek,hogy megtaláld magad. Ez a nap nekedma engem adott.Búj közelebb nagylány,most itt vagyok.Még Itt vagyok. Én nappal vártalak,te este nyitottál ablakot. /2020/
Szárnyaim erősnekÉn annyira hittemNem lesz oly viharmi ártana itt benn. Nem voltak fellegekSemmilyen mélységÉn voltam csupánS társam a kék ég. Szememnek hagytamMaradjon csak tétlen,Sarkában a napotMár majdnem elértem. Forrósága perzselt,S távolodott fénye,Láthatatlan kezekRántottak a mélybe. A sötétben groteszk,Alávaló árnyak,Mardossák húsom,szívemre vágynak. Hitem rég itt hagyottSzárnyam már nincsen,egyre csak zuhanok,Zuhanok itt … Olvass tovább
Mint hűvös szélbenköröttünk a forgatag,eltévedt pehelykéntrepül minden pillanat.De a nap végére,látod csak mi marad?Mit szívből tettél,és te magad. /2019/
Néha oly szorosan ölel az álom,hogy hirtelen: magamban találom.Ahogy elnyúlok a szigeten,idebenn. Bár mosolyod forrón sugárzott,engem a parton alig látott!Csak hűsöltem a szigeten,idebenn. Volt mikor egy hosszú éjenaz utolsó gyertya fényem,kezemben óvtam a szigeten,idebenn. De öt napja akad minden évnek,mikor hozzám annyian betértek,hogy kicsit szűkös a szigetemidebenn. A fák lombjában akár … Olvass tovább
Tűzpiros alkonyok,ti még hallotok?Ezek olyan furcsaszürkéskék nappalok.Ereimbe égett,tudjátok, pár pillanat,mégis sárgult perckéntaláhull, mi itt maradt.Bennük néhány emlék,lehet, hogy oly fagyott,mint fenyvesek mentén,a hófödte udvarok.Egyre csak karol át,ez a tejfehér világ,és alig látom már,a ködben a Tiszát.Mielőtt elérneka zord, jeges szelek,amit még tudok,most elengedek.Talán úgy foszlanak,majd azok is szerte,akár a reggeli dér:a folyóba rejtve. /2019/
Vágyaimtájainvalahol távol,pattog, táncolegy szikra,s úgy tűnikminthaa messzeségbenlángra kapnaéppen.Ó! De tudom,hogy szememmilyen csalfa,mindig látni véli,mit lényem akarna.Hisz a legnagyobbrejtelem,a fellángolószerelem,játszani iskezd velema képzelet,hogy épp veled,de elmémnem hiszi,hogy lehet,mert taláne fényvilág,csupán egydélibábmi ellobban,de míg szíveme világon dobban,nem vonzzamás semmi,csak feltétel nélkül,őszintén szeretni. /2018/
Ha majd eljőegy nyári eső,mely hiába mossa,nem éri az útonlépteimnek nyoma,te el is hinnéd,hogy ennyi csakaz itt lét,de nekemúgy tűnik mintha,akaratom rejtenéegy Fülöp-hegyi szikla.Mint a Balaton tükrébenaz ezerszínű alkonyok,ahogy tollam írta,emlékszel?Még mindig ott vagyok.Nem nyelt el soha,csak megtartott a végtelen,hiszen átível a lényemmegannyi életen.Bár idebent kutattamigazán az utat,de végüloly felemelő a tudat,hogy értetek is tettem.Hisz … Olvass tovább
Ott maradt a hold az égen,csillagok közti játszótéren.Vele hajtom, űzöm álmom,hogy Csaba királyfi útját,még megtalálom. Csendes lámpás,olyan halkan súgja,hogy velem tart majdminden útra. Nem indultunk keletnek,s nem vonzott a nyugat,hisz a tejút minden fénye,önmagamba mutat. Így lettem hátújra gyermek,ki a sarki fénybenlepkét kerget,hisz szívem bírja,csak dobban tovább,s eléri majdaz ég otthonát. /2017/
Álmaim mezején,ketten jártunk,Te, meg én. Hátunknak vetette ágátaz óriási tölgy,lombjában megpihent néhaaz egész völgy. Hallgatták a tündék,hallgatták a törpök,a felnőttek, a kölykök,ahogy csendben,lélegzünk mi ketten. Az alkonyba révedveláttam csak meg,mily távol a horizont,ahová el kell menned. Hosszú lesz az út,lehet, hogy végtelen,a halálon innen, de túlmár az életen,álmaim kék egén,a felhők … Olvass tovább
Nem gondoltam volna,hogy szemed tüzébenvár majd rám a reggel,s hogy érintésed talán,soha nem felejt el. Nem gondoltam volna,hogy perceken, órákon át,csak csodálni tudomarcod gyengéd vonalát. Nem gondoltam volna,hogy mosolyodban perzselmajd minden pillanat,mikor ajkaimnem érhették ajkadat. Nem gondoltam volna,hogy szíved láttánteljesül be álmomés szerethetek végreén is e világon. Nem gondoltam volna,hogy mellőlem … Olvass tovább