Betonházak élein,
Megtorpan a léptem,
Egy átszűrődő fénysugár
Riasztott meg éppen.
Előttem, unott,
Bádog emberek.
Árnyékukkal, egy pár
Lépést még megteszek.
Nem vettek észre,
S nem hallottak soha,
Elfolyik hát lassan,
Sáros cipőm nyoma.
Hisz rám várnak,
Fent, a magas égen,
Cseppek állnak sorban,
Alá hullni készen.
Meglátják a napfényt,
S eltakarják, százszor.
Átkozott légy sorsom,
Hogy fellegekkel játszol.
/2011/