Vágyaimtájainvalahol távol,pattog, táncolegy szikra,s úgy tűnikminthaa messzeségbenlángra kapnaéppen.Ó! De tudom,hogy szememmilyen csalfa,mindig látni véli,mit lényem akarna.Hisz a legnagyobbrejtelem,a fellángolószerelem,játszani iskezd velema képzelet,hogy épp veled,de elmémnem hiszi,hogy lehet,mert taláne fényvilág,csupán egydélibábmi ellobban,de míg szíveme világon dobban,nem vonzzamás semmi,csak feltétel nélkül,őszintén szeretni. /2018/
Ha majd eljőegy nyári eső,mely hiába mossa,nem éri az útonlépteimnek nyoma,te el is hinnéd,hogy ennyi csakaz itt lét,de nekemúgy tűnik mintha,akaratom rejtenéegy Fülöp-hegyi szikla.Mint a Balaton tükrébenaz ezerszínű alkonyok,ahogy tollam írta,emlékszel?Még mindig ott vagyok.Nem nyelt el soha,csak megtartott a végtelen,hiszen átível a lényemmegannyi életen.Bár idebent kutattamigazán az utat,de végüloly felemelő a tudat,hogy értetek is tettem.Hisz … Olvass tovább
Ott maradt a hold az égen,csillagok közti játszótéren.Vele hajtom, űzöm álmom,hogy Csaba királyfi útját,még megtalálom. Csendes lámpás,olyan halkan súgja,hogy velem tart majdminden útra. Nem indultunk keletnek,s nem vonzott a nyugat,hisz a tejút minden fénye,önmagamba mutat. Így lettem hátújra gyermek,ki a sarki fénybenlepkét kerget,hisz szívem bírja,csak dobban tovább,s eléri majdaz ég otthonát. /2017/
Álmaim mezején,ketten jártunk,Te, meg én. Hátunknak vetette ágátaz óriási tölgy,lombjában megpihent néhaaz egész völgy. Hallgatták a tündék,hallgatták a törpök,a felnőttek, a kölykök,ahogy csendben,lélegzünk mi ketten. Az alkonyba révedveláttam csak meg,mily távol a horizont,ahová el kell menned. Hosszú lesz az út,lehet, hogy végtelen,a halálon innen, de túlmár az életen,álmaim kék egén,a felhők … Olvass tovább
Nem gondoltam volna,hogy szemed tüzébenvár majd rám a reggel,s hogy érintésed talán,soha nem felejt el. Nem gondoltam volna,hogy perceken, órákon át,csak csodálni tudomarcod gyengéd vonalát. Nem gondoltam volna,hogy mosolyodban perzselmajd minden pillanat,mikor ajkaimnem érhették ajkadat. Nem gondoltam volna,hogy szíved láttánteljesül be álmomés szerethetek végreén is e világon. Nem gondoltam volna,hogy mellőlem … Olvass tovább
Leszek nyári záporegy fülledt délután,és én leszek a napfény,szikrázva, a Dunán. Én leszek a sivatagban,ott felejtett kispatak,leszek majd a csend,ha nem hallod önmagad. Én leszek a fűbenfelszáradó harmat,elsuttogott szó leszek,mikor mindenki hallgat. Én leszek a szemedbenmegpihenő könnycsepp,leszek én a magányod,ha egyedül már könnyebb. Őriz majd az éjbena sok milliárd csillag,mert én … Olvass tovább
A kialakulni igyekvő csendeta szomszéd szobahangszórója,egyremesszebb sodorja.Az ablakon átbeszűrődők hangjátújra elnyomja,a fali óraritmikus kattogása. Pár kósza részegaz utcának suttogja,hogy mennyiretéved.De nem érti meg,sem a járda,sem az autóhiába kavarognyelve alatt a szó. Elfogyott a dohányom,de a konyhábólmég pont látom,ahogy fellélegzika város.Közelega reggeli káosz. Még álmában jára munkás, a diák,az egész világ.Csak én fekszemébren, … Olvass tovább
Szárnyaddal küldtélhosszú útra engem,elsuttogott szavakbólépítetted testem.Hát repültem én,falakon, szobákon át,hogy meghalljam sokakelcsukló mondatát.Így ébredt fel dühöm,s taszított a magasba,hogy ott szakítson aztánsok, apró darabra.Hát könnyetekhullajtom, ordítomélőnek és holtnak,hadd tudja a világ,mit hordoz a holnap.Most kérlek titeket,nézzetek az égre!A felhők helyénhajnal hasad,végre,megpihen a lelkem.Látod-e pillangóm,mily tornádó lettem? /2015/
Nem voltam méga hidegben mély lélegzet,se hópelyhek közötta gyermeki képzelet. Nem voltam mégelporladó hógolyó,s nem voltam méga tavasszal újra olvadó. Fák kérgében sem voltamott felejtett szerelem.Nem suhantam szélkéntdombokon, hegyeken. Nem voltam mégaz áthasadó hajnal,sose voltam egya felkelő nappal. Nem voltam mégaz erdőt őrző csend,és nem voltam méga káoszban, a rend. Amíg nem voltama nap fényét … Olvass tovább
Betonházak élein,Megtorpan a léptem,Egy átszűrődő fénysugárRiasztott meg éppen. Előttem, unott,Bádog emberek.Árnyékukkal, egy párLépést még megteszek. Nem vettek észre,S nem hallottak soha,Elfolyik hát lassan,Sáros cipőm nyoma. Hisz rám várnak,Fent, a magas égen,Cseppek állnak sorban,Alá hullni készen. Meglátják a napfényt,S eltakarják, százszor.Átkozott légy sorsom,Hogy fellegekkel játszol. /2011/