Millió lélek,És millió életA feledés börtönébeÉrt véget.De egy halványGyertya fényeVagy egy gyönyörű virágBujkáló emlékeVagy a meleget adó kályhaS az özvegyetÓvó fátyla,És legbelső imádságaMely megnyitjaA vastag, nyirkosRácsok kapuját,Így szíved mélyébe hurcolnak,És tovább,És még tovább,Míg meg nem érted,Hogy neked sincsMitől félned. /2009/
Örülök. Boldogság önt el,hogy szemed rabja vagyok,s hajad mindig ragyog.Vidámság áradlelked legmélyéből,ezt szóród szerte szétegy apró világba. Néha egy-egy ablakvétlen is nyitva maradés én besurranok.Lágy szellő,gyengéd szellő,hordoz engem szárnyán,nem érzem magam árvánha hozzám szólsz.Arcomra mosolyt csalsz.Homály fedte énemsötét rejtekébenhalvány remény sarjad,ha nyitva van az ablakés én veled lehetek. /2007/
Bársonyesős még lágy szellőis hűti,nyaldossa az arcomat.Üres síkon rohanok,Elhagyva egy világot. Körös-körül süket-némáka megváltóra várnak.Rám merednek üres szemmel,de engem nem érdekelkihalt lelkük.Üres síkon rohanok. Valaki mellettem fut.Látszik hogy fáradt,mégis láb után lábattesz, hajt és küzdde ő is tudja:Az üres síkon rohanunk. Hirtelen eszmélek!Mi történik velem?Elhagy, lehagy,gyorsabb már nálam,mégsem visz a lábam,mert nehezebbé … Olvass tovább
Ember! mit lelked őriz,szíved tart életbenmost neked támad végtelenerővel.Eltipor, s földig rombol,már születésednél tombol,mert nem kedvezett a szerencse.Párizs, Madrid, London, Velencenem élhet nélküle egyik sehisz hiánya fájdalmas. Az élet, mint szürke vágyak összessége.Valami színt visz az álnok, gyáva létbeaz álom, mit hajszolnod kell érte. De vigyáz vele nagyonnincsen nagyobb vagyonmint a tiszta érzések.Barátság, … Olvass tovább
Hónapok teltek el az esős évszak óta, így az állatok kénytelenek voltak osztozni a maradék vízkészleten. Az elképesztő zsúfoltság egyre több feszültséget szült. – Ebben a tömegben lehetetlen normálisan megmártózni – unta meg az egyik vízidisznó. – Mi történik ott a sor elején? Miért nem haladunk már a víz felé? – zsörtölődött a teknősbéka a … Olvass tovább
2020 tavaszán írt játékos vers.