Néha oly szorosan ölel az álom,
hogy hirtelen: magamban találom.
Ahogy elnyúlok a szigeten,
idebenn.

Bár mosolyod forrón sugárzott,
engem a parton alig látott!
Csak hűsöltem a szigeten,
idebenn.

Volt mikor egy hosszú éjen
az utolsó gyertya fényem,
kezemben óvtam a szigeten,
idebenn.

De öt napja akad minden évnek,
mikor hozzám annyian betértek,
hogy kicsit szűkös a szigetem
idebenn.

A fák lombjában akár egy ének,
a levelek suttognak a szélnek,
és én hallgatom a szigeten,
idebenn.

Néha a felcsendülő dallam,
velem dúdolgatja halkan,
amit írok épp a szigeten,
idebenn.

/2019/