Ott maradt a hold az égen,
csillagok közti játszótéren.
Vele hajtom, űzöm álmom,
hogy Csaba királyfi útját,
még megtalálom.

Csendes lámpás,
olyan halkan súgja,
hogy velem tart majd
minden útra.

Nem indultunk keletnek,
s nem vonzott a nyugat,
hisz a tejút minden fénye,
önmagamba mutat.

Így lettem hát
újra gyermek,
ki a sarki fényben
lepkét kerget,
hisz szívem bírja,
csak dobban tovább,
s eléri majd
az ég otthonát.

/2017/