Betonházak élein,
Megtorpan a léptem,
Egy átszűrődő fénysugár
Riasztott meg éppen.

Előttem, unott,
Bádog emberek.
Árnyékukkal, egy pár
Lépést még megteszek.

Nem vettek észre,
S nem hallottak soha,
Elfolyik hát lassan,
Sáros cipőm nyoma.

Hisz rám várnak,
Fent, a magas égen,
Cseppek állnak sorban,
Alá hullni készen.

Meglátják a napfényt,
S eltakarják, százszor.
Átkozott légy sorsom,
Hogy fellegekkel játszol.

/2011/