Millió lélek,
És millió élet
A feledés börtönébe
Ért véget.
De egy halvány
Gyertya fénye
Vagy egy gyönyörű virág
Bujkáló emléke
Vagy a meleget adó kályha
S az özvegyet
Óvó fátyla,
És legbelső imádsága
Mely megnyitja
A vastag, nyirkos
Rácsok kapuját,
Így szíved mélyébe hurcolnak,
És tovább,
És még tovább,
Míg meg nem érted,
Hogy neked sincs
Mitől félned.

/2009/