Örülök. Boldogság önt el,
hogy szemed rabja vagyok,
s hajad mindig ragyog.
Vidámság árad
lelked legmélyéből,
ezt szóród szerte szét
egy apró világba.

Néha egy-egy ablak
vétlen is nyitva marad
és én besurranok.
Lágy szellő,
gyengéd szellő,
hordoz engem szárnyán,
nem érzem magam árván
ha hozzám szólsz.
Arcomra mosolyt csalsz.
Homály fedte énem
sötét rejtekében
halvány remény sarjad,
ha nyitva van az ablak
és én veled lehetek.

/2007/